Hmmm...
2016. február 19., péntek
Valamiert idekeveredtem UJBOL erre a blogomra...es megpillantottam hogy TE JO EG, 6 (HAT) eve lassan nem irtam, ide semmit :)) ...de vajon miert? Lenne, lett volna mirol es mikrol irjak... talan kedvem nem volt hozza... de talan most nem veletlen hogy ujbol feljottem ide, valahol a tudatalattim biztosan jelzett, hogy hey, ujbol el kene kedjel irogatni... ha masert nem, de jot tesz a leleknek az iras.
Tyuuuu ha... nagyon sok minden tortent velem az elmult 6 evben... talan a legfontosabb amit meg kene emlitsek, az az hogy letezik ezen a Fold kereksegen egy fiu, aki igenis raszanta magat hogy megkerdezze tolem hogy szeretnek-e a felesege lenni... viszonylag meg nagyon ifju koromban tortent ez az egesz velem... mindossze a huszadik eletevembe leptem volna at aznap... vagyis leptem is, de mar Igen-t mondva, menyasszonykent... ugyanis ez az egesz velem pont szuletesnapomon tortent, egy augusztusi (azt hinnetek hogy napsuteses, de valojaban nem :)) ) napon. Gyorsan tortent, boldogan. Vartam, vagytam ra... de azoknak mondanam akik meg nincsenek ilyen helyzetben, hogy nem nagy szam... legalabbis ami utana tortent nem lett az... igy, hogy mar iden augusztusban lesz ennek a tortenesnek 5 eve, meg mai napig is a kapcsolatunk ugyan ilyen stadiumban van :)) ... nem lettem meg feleseg, es ki tudja hogy leszek-e valaha... valahol a szivem melyen vagyok is meg nem is ra... talan lehet hogy pont amiatt nem tortent meg mert nem vagyok biztos benne...lehet hogy felek ettol a kihivastol? Kihivas ez egyaltalan valojaban? Vagy csak inkabb az elet egy uj szakasza...egy szebb, egy jobb, ahol melletted van egy tars, egy ferj, egy szereto, egy segitseg, egy tamasz, egy boldogsag forras... de vajon tenyleg ez lesz? Minden mezes madzag lesz... ugy magataol? Vagy kell valamit erte tenni? Es ha en megteszem, O is megteszi? Mert ugyebar az ilyen ket emberen mulik...csak akkor forog a mokuskerek ha mind a ketten hajtjuk...de fogjuk mi ezt hajtani egy eleten keresztul?
En ugy gondolom, hogy ebben az eletben semmi sem tortenik veletlenul...mindennek oka van, es rendelt ideje... ki tudja mit hoz a jovo...lehet egyutt, lehet kulon... nem hinnem hogy ez rajtunk mulik... sokkal inkabb azon hogy hogyan kell ennek tortennie... erre jo bizonyitek az is, hogy ha nem lenne mas aki ezt befolyasolja, akkor most lehet hogy a boldog hazaseletrol irnak...de nem igy teszem... mert nem tudom mi az, es milyen az... ez hosszu...nagyon hosszu jegyben jaras... mar nekem is sok... pedig alapjaraton turelmes emberke vagyok...vagy inkabb csak voltam... mert a turelmem egyre inkabb fogy es fogy... es ideg szintem egyre inkabb no es no... legalabb a ketto aranyos...amennyire fogy az egyik, ugy no a masik :)) szinten tartom magam... es ez a jo :)) ... oszinten senkinek nem kivanok hasonlo helyzetet... mert egy ido utan tettre kesz leszel, de ra kell jonnod, hogy valojaban semmit nem tehetsz, kezed- labad megkotve es csak azt varhatod hogy teljen az ido, es a kocka csak elbillen valamerre... vagy a jo, vagy a rossz iranyba... nem hiszem, hogy toled fugg... az erzes amikor senki nem all melletted dontesedben es jovoddel kapcsolatban... felbecsulhetetlen :)) amikor minden a sajat erodon mulik, de kozben erod meg nincs...talan sosem volt, vagy a varakozas miatt elfogyott... ki tudja? ... remenyed sincs mar, csak eled a minden napjaidat es varsz... de mar nem valamire vagy valakire... csak varsz hogy talan egyszer majd veled is fog valami tortenni... es gondolod hogy csak jo lesz... merthat mindenki a jora gondol...de valojaban mar el sem hiszed...
Varsz...
Tyuuuu ha... nagyon sok minden tortent velem az elmult 6 evben... talan a legfontosabb amit meg kene emlitsek, az az hogy letezik ezen a Fold kereksegen egy fiu, aki igenis raszanta magat hogy megkerdezze tolem hogy szeretnek-e a felesege lenni... viszonylag meg nagyon ifju koromban tortent ez az egesz velem... mindossze a huszadik eletevembe leptem volna at aznap... vagyis leptem is, de mar Igen-t mondva, menyasszonykent... ugyanis ez az egesz velem pont szuletesnapomon tortent, egy augusztusi (azt hinnetek hogy napsuteses, de valojaban nem :)) ) napon. Gyorsan tortent, boldogan. Vartam, vagytam ra... de azoknak mondanam akik meg nincsenek ilyen helyzetben, hogy nem nagy szam... legalabbis ami utana tortent nem lett az... igy, hogy mar iden augusztusban lesz ennek a tortenesnek 5 eve, meg mai napig is a kapcsolatunk ugyan ilyen stadiumban van :)) ... nem lettem meg feleseg, es ki tudja hogy leszek-e valaha... valahol a szivem melyen vagyok is meg nem is ra... talan lehet hogy pont amiatt nem tortent meg mert nem vagyok biztos benne...lehet hogy felek ettol a kihivastol? Kihivas ez egyaltalan valojaban? Vagy csak inkabb az elet egy uj szakasza...egy szebb, egy jobb, ahol melletted van egy tars, egy ferj, egy szereto, egy segitseg, egy tamasz, egy boldogsag forras... de vajon tenyleg ez lesz? Minden mezes madzag lesz... ugy magataol? Vagy kell valamit erte tenni? Es ha en megteszem, O is megteszi? Mert ugyebar az ilyen ket emberen mulik...csak akkor forog a mokuskerek ha mind a ketten hajtjuk...de fogjuk mi ezt hajtani egy eleten keresztul?
En ugy gondolom, hogy ebben az eletben semmi sem tortenik veletlenul...mindennek oka van, es rendelt ideje... ki tudja mit hoz a jovo...lehet egyutt, lehet kulon... nem hinnem hogy ez rajtunk mulik... sokkal inkabb azon hogy hogyan kell ennek tortennie... erre jo bizonyitek az is, hogy ha nem lenne mas aki ezt befolyasolja, akkor most lehet hogy a boldog hazaseletrol irnak...de nem igy teszem... mert nem tudom mi az, es milyen az... ez hosszu...nagyon hosszu jegyben jaras... mar nekem is sok... pedig alapjaraton turelmes emberke vagyok...vagy inkabb csak voltam... mert a turelmem egyre inkabb fogy es fogy... es ideg szintem egyre inkabb no es no... legalabb a ketto aranyos...amennyire fogy az egyik, ugy no a masik :)) szinten tartom magam... es ez a jo :)) ... oszinten senkinek nem kivanok hasonlo helyzetet... mert egy ido utan tettre kesz leszel, de ra kell jonnod, hogy valojaban semmit nem tehetsz, kezed- labad megkotve es csak azt varhatod hogy teljen az ido, es a kocka csak elbillen valamerre... vagy a jo, vagy a rossz iranyba... nem hiszem, hogy toled fugg... az erzes amikor senki nem all melletted dontesedben es jovoddel kapcsolatban... felbecsulhetetlen :)) amikor minden a sajat erodon mulik, de kozben erod meg nincs...talan sosem volt, vagy a varakozas miatt elfogyott... ki tudja? ... remenyed sincs mar, csak eled a minden napjaidat es varsz... de mar nem valamire vagy valakire... csak varsz hogy talan egyszer majd veled is fog valami tortenni... es gondolod hogy csak jo lesz... merthat mindenki a jora gondol...de valojaban mar el sem hiszed...
Varsz...
Talán vicces, de szinte teljesen magamat látom benned... eltűntél a blogról, ahogy én is, mert valahogy értlemet nyert az életed.. kiteljesedett... kiegyensúlyozott lett valamilyen szinten boldog nakpokat éltélátés már nem érezted szükségét annak, hogy kiírd magadból a dolgokat ahhoz, hogy könnyíts a lelkeden... aztán valami megváltozott...s most újra összecsapnak a fejed fölöt a hullámok és keresed a kiútat... mindenfélével probálkozol, így újra eszedbe jut az is, hogy régebb hasznos volt erre az írás... hátha most is bevállik... az én történetem is szinte hasonló... kicsit másabb szereposztással talán, de a story lényege ugyanez... s hidd el még ha azok akinek a véleménye igazán számít azt mondják, hogy melletted állnak bárhogy döntesz még akkor sem könnyebb semmivel sem... ugyanebben a döntés és lépésképtelen helyzetben nyomorgok úgymond már jó ideje... néha ordítva törnék ki belőle már az sem érdekelne, hogy az a kocka merre billen el.. mert mindig volt és lesz is valahogy csak már billenjen... aztán lecsillapodsz és csak várod, hogy valami változzon magától... mert egyik verzió sem lenne igazán jó... se vele... se nélküle... mindkettő mellett vannak érvek amik visszatartanak és olyanok amik lépésre késztetnének... mindkét részéről az érmének vanak amiktől nem bírsz lépni... dönteni semerre... csak várod.. hogy majd csak valami lesz.. majd csak eldöl... nyomorék egy helyzet... senkinek se szeretnél csalodást okozni... mindenkkinek megakarnál felelni... részben félelmetes is lenne lépni... de kiváncsi lennék, hogy majd neked hogyan sikerül megoldanod... én lassan úgy kezdek lenni vele, hogy itt nem lesz jó megoldás..s előbb útobb az ember teljesen felfog telni s akkor ott robbani fog minden... minden megfog változni... lehet nem lesz jó.. főleg az elején, de jobb érzés lesz, hogy már nem középen libegsz... hanem a lipinka el lesz dőlve valamerre és legalább fogsz tudni egy biztos dolgot és onnantól kezdve nem lesz más dolgod mint azon igyekezni, hogy abból kihozd a számodra legjobbat... én sok sikert és kitartást kívánok neked a megoldáshoz... remélem nem locsogtam túl sokat és, hogy jól fog esni ez a pár sor biztatásnak szántam és, hogy tud járunk még páran teljesen hasonló ciőpen :)